A mai napig sokan azonosítják a PR-t a propagandával, hiába minden modernizálás és kitörési kísérlet. Kína reakciója a tibeti eseményekre egyértelmű propaganda, ami jó alkalmat ad a kettő közötti különbség kihangsúlyozására.
"Dalai olyan, mint Bin Laden, halál rá" - egy kínai csoporttársam reakciója a tibeti eseményekre. A propaganda szó valahogy legtöbbször a diktatúrák, a világháborúk és a hidegháború periódusával párosul, pedig ma is majdhogynem változatlan formában létezik. Az USA Iraki-háborúval kapcsolatos kommunikációja is nyilvánvalóan az egyik legjobb példája ennek, azonban minden hazugság és megtévesztés ellenére mégsem hasonlítható össze egy kommunista ország diktatúrájával. Szemtől szemben hallani ezeket a kijelentéseket és érezni a hozzá kapcsolódó feszültséget 2008-ban, akárhogy is nézzük, de meglepő. Ez nem egy újság, amit vissza lehet dobni az asztalra, ha nem tetszik vagy egy tévé, amit ki lehet kapcsolni. Hús-vér emberek - egyénként nagyon intelligens és aranyos lányok - gondolják úgy, hogy Kína valóban megmentette Tibetet és letiltani az összes jelentősebb hírforrást, plusz a youtube-ot, teljesen normális és helyénvaló dolog. Ez színtiszta propaganda, és semmi köze a PR-hoz. Lehetne itt sorolni Grunig egy ill. kétirányú kommunikációs modelljét, de minek. Ezek egyértelműen a hatalom meg-és fenntartására irányuló elnyomó irányú lépések, és ez számomra már messze nem PR.
Vajon mi lesz, ha nem kínai nyer meg egy favorit számot az olimpián? Azt is eltitkolják vagy kivágják? És vajon hogy egyezik bele a nyugati média a cenzúrába?? Nem néztem utána, de biztos vagyok benne h késleltetve fogják adni a közvetítéseket. Bár ezzel kapcsolatban az USA-tól is kérhetnek jó tanácsokat, ld. Oscar gála. Még mindig nem vagyok kibékülve a Pekingi Olimpia gondolatával. Az olimpia szelleme nekem nem egyezik egy elnyomó kommunista ország rendszerével.
